Vissza a jövőbe!

Óvodánkban ötéves kortól járnak a gyerekek Krisztához ALAPOZÓ TORNÁRA (http://www.vitamaxi.hu/alapozo-terapia/).

Az egy órás foglalkozás után minden alkalommal csatakosan, hulla fáradtan, szélesen vigyorogva, kincseiket mutogatva jönnek ki a tornateremből a gyerekek.

Na, de haladjunk, szépen, sorban!

Már a füles labdák megszerzése is véresen komoly csatajelentet idéz: aki átöltözött, választhat, vagyis a leggyorsabbak lecsapnak a nagy kék, vagy rózsaszín, vagy éppen mintás sztár sportszerre. Ha mindenki készen áll, elhangzik két vezényszó: „Lóra!”, „Vágta!” és kezdődik az ugrálós fogócska, ami őrületesen nagy viháncolással jár. Egy idő után elengedett kézzel magasba szökellő SZUPERMENEK hasítják a levegőt.

Ugrálás közben agytornaként tematikus feladatokat is kapnak a szuperhősök, most éppen őszi gyümölcsöket, vagy állatokat kell sorolniuk, a bordásfalon lógva pedig hónapokat, napokat neveznek meg.

A nagy mozgások pörgését vezetett relaxáció és meditáció csitítja el: „idézd fel, hogy mit álmodtál”, „miként kezdődött a napod”, stb.

Kisvártatva nyugodtabb, talajon végzett munkával folytatódik a torna.

Ősszel, kezdéskor a csecsemőkori mozgások, vagyis a kúszás-mászás-gurulás hármasa van a fókuszban. A gyerekek ebből csupán annyit érzékelnek, hogy „palacsinta”, vagy „póktojás hordás”, „kis tigris”, „sült hal”, és boldogan csinálják, ahogy a „gerincvasalás”-ról sem sejtik, hogy éppen a magzatpózt vették fel, csak rettenetesen élvezik, boldog mosoly ül ki a pofijukra közben.

A jógából ismert elemek is felbukkannak az óra során: „kobra”, „krokodil”, „bagoly”, melyeket pár hét után rutinosan állítanak be magukon a minisek, csak itt-ott kell javítani a pózon.

Általában a földön körbe-körbe karikában hajtott kötél fölött páros lábbal ugrálással és menet közbeni mondókázással zárulnak a feladatok.

Persze nem maradhat el a megbeszélés arról, hogy ki, miben érezte jól magát, mi volt különösen nehéz a számára,

Végül pedig kinyílik Kriszta híres-nevezetes kincses doboza, hogy választhasson belőle valami gyönyörűséget az, akinek összegyűlt öt pecsétje a kis füzetében.

Fáról ugrálós, dombról gurulós, avarban kúszós  őszi napokat kívánok!

Zsemle