Rajzpályázunk

 „Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli.
Bicikli, bicikli, de forog a bicikli.
Le a völgybe kanyarog, mint a szélvész, úgy robog.”

Még szeptemberben Gabi bevitte a kék szőlő csoportba az ötletet, hogy alkossanak valamit a „BICIKLIVEL AZ ÓVODÁBA” elnevezésű pályázatra. Arra volt kíváncsi, mennyire vevők a témára, de főleg a közös alkotómunkára a gyerekek. Nos, hamar kiderült, hogy NAGYON!

A tervezgetés fázisa volt talán a legizgalmasabb. Ki-ki vérmérséklete szerint esett gondolkodóba, sziporkázott hangosan, ábrándozott csendben, vagy figyelte és továbbfejlesztette a többiek ötleteit, esetleg értetlenkedett, vagy éppen önjelölt szakértőként lehurrogta társait.

Végül arra jutott a csoport, hogy először alapozniuk kell, tehát úttestet rajzolnak, festenek, ahol bringával repeszteni lehet. A4-es rajzlapon, párokban folyt a tevékenykedés. Mivel mindez a megszokott napi- és heti rend mellett zajlott, megbeszélték, hogy keddenként szánnak erre a külön feladatra időt. Azt is kiszámolták, hogy a határidőig összesen hány alkalmuk lesz munkálkodni és közösen beosztották az időt, a lépéseket.

A következő alkalommal a kerékpározók mellett suhanó táj megjelenítésében állapodtak meg. Meglepő módon szinte minden gyerkőc csodás tájat, dimbet-dombot, erdőt-mezőt, állatokat, virágokat képzelt el és nem forgalmas nagyvárost a biciklizéshez. Aztán menet közben Jázmin pedig fogta magát és körberajzolta a varázspálcát, abból született a gyönyörű varázsfa. Ármin felvetette, hogy kerüljön az út mellé a Vitamini Óvoda is, szuper ötlet! Panniék szivárványt álmodtak ez égre, melynek megalkotásába szinte az egész csoport lelkesen bekapcsolódott.

A háttérfestés legközelebb már egyéni munkában készült, ahogy a legnehezebb, legtöbb összpontosítást igénylő feladat, a kerékpár és a kerékpáros alakjának megalkotása is. Fényképeket rántott elő Gabi, azon túl a gyerekek saját belső képeit igyekezett előhívni a munka megkezdése előtt. Egyedi művek születtek filctollal: Zoé tandemet rajzolt, anélkül, hogy a nevét aktívan ismerte volna, Márk biciklije traktorra hajazott, Lotti velocipédje régi filmek hangulatát idézi. Andriska keze inkább autóra állt, így felkerült az is, “így sikerült” ! Közben pedig sokat nevettek, saját biciklis történeteket meséltek a gyerekek, remek volt a hangulat.

A legutolsó kedden Ildivel kivágták a formákat, elhelyezték őket a tájban és felragasztották őket. Már csak keretet kellett kapniuk a lapoknak és el is készült a KÉPESKÖNYV.

Még várjuk a pályázat eredményét, de már most tudjuk, hogy a csoport, a közösség rengeteget nyert a több héten átívelő közös megvalósítás minden egyes pillanatával.

Ezek a gyerekek, akik instant élményeken szocializálódnak, akik, amikor még meg sem száradt a festék a munkájukon, már hazarepülnének vele, akik mindent birtokolni szeretnének, csodálatosan lemondtak megszokott működésükről, vágyaikról, elfogadták, hogy a közös alkotásnak közös a gyümölcse és kivételesen nem privatizálható.

Kreatív alkotásokban gazdag, ötletelős napokat kívánok!

Zsemle